Te jó ég, 50 év múlva Bedét tanítanak irodalom órán?
Bede Márton: Majdnem megszántalak, átkozott nyugdíjas asszonyAmikor egyszerre értünk a közértben a kasszához
Majdnem megszántalak, átkozott nyugdíjas asszony
Hiába voltál viszonylag normálisan normálisan öltözve
Figyelembe véve életkorod, és a Belső-FerencvárostKosarad tartalma szánalmas képet festett
Láttam mindenből csak a legolcsóbbra futja
Reál sajátmárkás tej, Reál sajátmárkás vaj
Valami kenyér, felvágott, és egy üveg Soproni ÁszokUtolsónak a kasszás
Amelyik egy év után volt csak hajlandó visszategeződni
Pedig negyven alatt van és férfi
A macimézet ütötte be, aminek azonnal főszerep jutott“A maciméz 775 forint?” kérdezted kétségbeesetten
“Igen”, mondta a nehezen összetegeződő kasszás
“Akkor nem kérem. 475-nek láttam kiírva,
És az is ott volt, hogy maciméz”“Akkor kezdem előről” mondta ingerülten a kasszás
Igen, a magázódás rajongója
“Csak úgy lehet?” kérdezted kétségbeesetten
És én pokolian sajnáltalak, hogy szegény és szerény is vagy egyszerreMint oly’ sokszor régebben
Ezúttal is marcangolt a kín
“Segítsem ki 300 forinttal,
Vagy ezzel csak megaláznék egy szemmel láthatóan finom úriasszonyt?”Tanácstalanul szenvedtem, de végül kisegítettél
Amikor a kasszás épp befejezte volna
A másodszori számlálást
“Még öt doboz kék Multit is kérek” vetetted oda foghegyrőlA kurva anyád, átkozott nyugdíjas
Az én érzelmeimmel többé te ne szórakozz
Leszarom, hogy pokoli napjaid
Csak cigivel tudod átvészelniAz sem érdekel, ha a férjed kényszerít erre
Mert minden este elszív
Egy dobozzal a Sopronija mellé
Te többé velem ne szórakozzSzokjatok le mindketten a dohányzásról
Vagy még jobb:
Dögöljetek meg.(Feljegyzések a Reál poklából ciklus, 2010, Budapest)