Posterous theme by Cory Watilo

Filed under: sad

Igazából az egész cikk borzasztó szomorú...

Az emberek kalapja

A példa nélküli vörösiszap-katasztrófát követően a hazai és nemzetközi közvélemény jelentős adakozásba kezdett. Orbán Viktor és Schmitt Pál közös nyilatkozatban szólítottak fel a segítésre, emellett intenzív médiakampányt indított a kormány. Szinte minden hazai település gyűjtést, jótékonysági rendezvényt szervezett, a helyi képviselő-testületek támogatást szavaztak meg a költségvetésükből. Néhány helyen érte csak bírálat a módszert, mondván, közpénz helyett a képviselők a tiszteletdíjukból adakozzanak, de az érveknek nem volt foganatjuk. Lapzártakor a Magyar Kármentő Alap OTP-s számlaegyenlege 1 757 057 278 forint volt. Az alap pénzét a kármentő bizottság kezeli - tagjai többek közt az érintett települések polgármesterei, a megyei védelmi bizottság elnöke, a megyei főjegyző, valamint a katasztrófavédelem szakembere -, amely a fenti összegből eddig összesen 155 224 000 forint odaítéléséről döntött. Devecser önkormányzata kapta a legtöbbet - 138 574 000 forintot -, amelyből harmincmilliót segélyre, a többit különféle támogatásokra - nyolc napon túl gyógyuló sérültek segítése, a szeretetszolgálat által kifizetett bérleti díjak, csökkent forgalmú családi vállalkozások kompenzálása - utalták ki. Kolontár önkormányzatának 14 500 000 forintot ítélt meg a bizottság, Somlóvásárhely pedig valamivel több mint kétmillió forint támogatásban részesült. A fennmaradt bő másfél milliárdból az alap egymilliárd-kettőszázezret lekötött. Január 15-re elkészült az ingóságok kárigényének összeírása, amely csaknem egymilliárd forint. A Magyar Kármentő Alapban lekötött pénzt azonban nem oldják fel. Toldi Tamás (Fidesz-KDNP), Devecser polgármestere lapunknak elmondta: Orbán Viktor miniszterelnök ígéretet tett neki, hogy a csütörtöki kormányülésen kezdeményezni fogja, hogy az ingó kárigényeket is vállalja át az állam, így az alap pénze megmaradhat az érintett települések népességmegtartó intézkedései finanszírozására. Arra a felvetésünkre, hogy ez ellentétes az alap működési szabályzatával, Toldi azt válaszolta: a kormányhatározat értelmében a bizottság igazodik majd az új feladat-meghatározáshoz.

 

Kármentő alakulat

A lakosoknak eddig nem jutott az adománypénzből. A katasztrófát követő első napokban az államtól, valamint a Mal Zrt.-től kaptak családonként 100-100 ezer forintot, amelyet albérletre és alapvető ruhaneműkre fordítottak. Azóta csak kárigényeik adminisztrációja zajlik. A két településen több utcát lezártak, a lakókat kiköltöztették, csak engedéllyel léphetnek be a területre, miközben erőteljes offenzíva indult a meggyőzésükre abból a célból, hogy kössenek szerződést az állammal, és engedményezzék rá az összes követelésüket. Több kiköltöztetett, a gyors megoldás érdekében, szinte parancsszóra írta alá a szerződést. Berendelték a helyi önkormányzathoz, ahol a katasztrófavédelem egyenruhásai között egy olvasat után köttetett meg a nyilatkozat. A szerződések létrejöttében összesen hat ügyvéd működik közre, akiknek egy hónap után 69 131 714 forintot fizettek ki közpénzből. A magyar állam nevében eljáró, nettó 25 000 forint óradíjért dolgozó ügyvédek közül csak hárman Veszprém megyeiek: az ajkai Balikó Gergely és a veszprémi Hunyadfalvi Ákos és felesége, Hunyadfalviné dr. Herczeg Erzsébet. Kovács P. Zoltán fővárosi ügyvéd, három másik kollégája vidéki ex-rendőrtiszt. Lantos Bálint - az állam által megbízott jogi munkacsoport vezetője - Heves megye rendőrfőkapitánya volt, irodája Egerben van (Lantos korábban ostorosi önkormányzati képviselő volt, miközben irodája egy vitás kisajátítási ügyben képviselte a hivatalt [lásd: Rajnai Attila: Az ostorosi közcélprojekt, ÉS, 2009. december 11.]). Fazekas Attila szolnoki ügyvéd, aki rendőri pályája csúcsát 1990-ben érte el, amikortól öt éven keresztül Jász-Nagykun Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság első embereként szolgált. Sóvágó Sándor Debrecenben praktizál, rendőr alezredes, aki 2008 decemberében mondott le indoklás nélkül a debreceni városi kapitányság vezetéséről. Lapunk szeretett volna érdemben beszélni a jogi munkában érintett ügyvédekkel, de kijelentették: iszap-ügyben nincs nyilatkozati joguk. Amikor pedig a kiválasztásuk szempontjait és módját firtattuk, azt a választ kaptuk: katasztrófahelyzetben nincs idő a pályáztatásra.

via es.hu

Magyarország, Magyarország, héééééé, Magyarország...

Hasonló indokokkal lett Dávid Károly bűnügyeket ellenőrző főkapitányi biztosa az addig mellőzött, harminchét éves Andriska Tibor. Andriskát első lépésben a kiskőrösi kapitányi teendőkkel bízták volna meg, de kinevezése a helyiek ellenállásán megbukott. A néhány éve jogerősen elítélt Andriska bűnügyi biztossá való kinevezése miatt lemondott a főkapitány bűnügyi helyettese, Tóth András, akit még Gergényi nevezett ki erre a posztra. Tóth a napokban nyugdíjaztatását kérte.


A szétszáradt szék esete

Az ügyészségi nyomozóhivatal Andriska Tibor ellen tíz éve folytatta le az első eljárását. Az ügy röviden: 2000. szeptember 19-én a kiskőrösi rendőrkapitányságon kihallgatták A. Gábort. A rendőr sértegette és kétszer pofon ütötte A. Gábort, mert az a gyanú szerint ellopta egy nyomorék mobiltelefonját. A jegyzőkönyv szerint a „második ütés a bal arcfelét érte és ekkor a bal szemén nagy fájdalmat érzett és abból véres váladék folyt". A rendőr a gyanúsított jajgatását hallva mentőt hívott, akik a sérültet kórházba szállították. Az orvosi látlelet szerint a férfi bal szemgolyója ütés következtében szétrepedt, ezért a szemgolyó csonkolásos eltávolítására volt szükség. A nyomozás során megállapították, hogy a kihallgatást Andriska Tibor rendőr hadnagy végezte, rajta és a sértetten kívül akkor más nem tartózkodott a 112-es szobában. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettében meggyanúsított rendőr védekezésében a következőket adta elő: A. Gábor az iroda közepén ült egy favázas széken, és amikor ő sietve az ajtó felé indult, a férfi udvariasságból arrébb húzódott, de a szétszáradt szék összecsuklott alatta és a férfi a földre esett. A szeme eközben sérült meg. A rendőr A. Gábort felállította, átültette a fal mellett álló fémvázas székbe, a faszéket pedig újra összeillesztette. Elmondása szerint mindezt azért tette, hogy a kiérkező mentősöket a szétesett szék ne akadályozza. A. Gábor a következő kihallgatásán is fenntartotta, hogy nem fémvázas, hanem mindvégig egy fa széken ült. Hozzátette: nem esett szét alatta a szék, sérülése akkor keletkezett, amikor a rendőr másodszor is arcul ütötte.

A nyomszakértő a faszéken értékelhető ujjlenyomatot nem talált. A kirendelt faipari szakértő szerint a szék valóban elhasznált volt, de ha csapok jól össze voltak illesztve, akkor stabilnak bizonyult, amennyiben azonban a csapok legalább ötven százalékban szét voltak húzódva, és a rajta ülő ide-oda mozgást végez, akkor a szék valóban összecsuklik.

Az igazságügyi orvosszakértő szerint A. Gábor szemsérülése keletkezhetett nyitott tenyérrel, visszakézzel arcra mért ütés által, úgy, hogy a kéz valamelyik ujjvége a szembe csapódott. Hozzátette: „Nem zárható ki azonban teljes bizonyossággal annak lehetősége sem, hogy a szem sérülése a székről történt leesés kapcsán keletkezett, úgy, hogy a bal szemét valamilyen tompa tárgyba ütötte, pl. az iroda fala mellett álló, zárt tetejű műanyag flakon". A sérüléssel kapcsolatban a szakértő megjegyezte, hogy a szemgolyó a korábbi műtéti beavatkozás vonalában szakadt fel. Mivel a nyomozás adataiból nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy a maradandó sérülés a bántalmazás során keletkezett, ezért a nyomozó ügyészség 2001. január 15-én a büntetőeljárást megszüntette.

 

Leltárhiány kezelés

2003. augusztus végén három férfi, Szikszai László, Fábián Sándor - aki akkor a kiskőrösi vámhivatalban dolgozott -, valamint Andriska Tibor felkeresett két fiatal nőt, akik egy Tabdi presszóban dolgoztak. A presszót a Szikszai érdekeltségébe tartozó betéti társaság üzemeltette. A baráti triumvirátus azért indult el a hölgyekhez, mert az üzemeltető a presszóban 480 ezer forint hiányt talált, amit a két alkalmazott nem akart elismerni. A cél az volt, hogy a tartozás fejében aláírassanak velük egy-egy 240 ezer forintról szóló kölcsönadási szerződést. Az egyik nő, B. Anikó, azonban nem nyitott ajtót a három férfinak. Ekkor a másik alkalmazott, Sz. Gabriella szüleinek a házához mentek, ahol sikerült beszélniük a nővel. Megfenyegették, a jegyzőkönyvek szerint Andriska hangsúlyozta, ha nem írja alá a kölcsönadási szerződést, akkor azt összekapcsolják egy másik büntetőüggyel, amelyben érintett, és így nagy bajba fog kerülni. Andriska ugyanis egy kábítószerrel visszaélés bűntettében indult ügyben több alkalommal is kihallgatta - másokkal együtt - Sz. Gabriellát. A férfi eltitkolta a lány előtt, hogy az ügyét a napokban bizonyítottság hiányában megszüntették, és már csak a határozat kézbesítése volt hátra. Sz. Gabriella végül a fenyegetések hatására aláírta szerződést. A büntetőeljárás során a három férfi tagadta az ellene felhozott vádakat. Állították, Sz. Gabriella önszántából írta alá a kölcsönadási szerződést, mi több, hangsúlyozták, a lány közreműködő volt. A bíróság a mindvégig következetes vallomások miatt a védekezésüket nem fogadta el. Ügyükben 2005. november 2-án hirdetett elsőfokú ítéletet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság dr. Pólik Edina vezette büntetőtanácsa.

Az elsőrendű vádlott Andriskát egy rendbeli társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében, valamint hivatali visszaélés bűntettében találták bűnösnek, ezért őt egy év börtönre ítélte kettő év próbaidőre felfüggesztve.

via es.hu