Posterous theme by Cory Watilo

Filed under: great

Egy remek élmény volt

Hej, de milyen érzés az, amikor megy az ember fia ezt olvasva a metrón munkába, és már érzi a könyv végét, meg persze/sajnos a történetét is, és kitalálja, és összeszorul a torka, és a metrón mégse könnyezzünk egy könyv felett, pláne ezzel a borítóval, 39 évesen, szóval kicsit abbahagyja, de aztán az utcán folytatja, csak csörög a telefon, ergo beér a munkahelyre, ahol reggeli közben a konyhában befejezi, dehát bejárnak a többiek a konyhba, könnyet visszafojt, elnyom, gombócot lenyel, elnyom, torkot köszörül. Aztán rájön, hogy értékelést nem rhat még, mert mégiscsak munkaidő, majd este. Könyvet letesz az asztalra, néha ránéz, fáj. Igazából újraolvasni volna jó, legalább az utolsó 10, 50, 100, 250 oldalt, dehát.

Nem vagyok az elvi célközönség, de nagyon tetszett, minden kiszámíthatósága ellenére. Csodás, érzelemteli, remek élmény. Ilyeneknek kellene lenniük a kötelező olvasmányoknak.

Ez csak egy idézet!

A legjobb csajozós dumák

Milyen szöveggel lehet leimádkozni a nőkről a bugyit? Ha valaki tudja, az írók azok. Tíz hatásos idézet Valentin-napi hódításhoz.

.

1. Philip Roth: A Portnoy-kór, Európa Könyvkiadó, 2004, Nemes Anna fordítása

- És ha kinyalnám a puncidat, ahhoz mit szólnál?

Alexander Portnoy, a frusztrált New York-i zsidó ügyvéd és Maki, vagyis Mary Jane Reed, a nimfomán, ám érzékeny lelkű fiatal hölgy között hangzik el mindez az Ötvenkettedik utca és a Lexington Avenue sarkán. Szövegösszefüggéseiben ugyanez:


- Szia! - szólalok meg halkan és kissé tétován, mintha már találkoztunk volna valahol...
- Mi kéne?
- Meghívnálak egy italra - próbálkozom.
- Hagyjuk ezt az albérleti dumát - feleli csúfondáros mosollyal. (...)
- És ha kinyalnám a puncidat, ahhoz mit szólnál? (...)
- Ez már jobban hangzik - nyugtázza.

A Portnoy-kór-t szerintem mindenkinek el kellene olvasnia egyszer - persze a megfelelő életkorban.