Posterous theme by Cory Watilo

Filed under: ÉS

"mégescsak gamatság"

MAGYAR MESÉK

Egyszer vót, hol nem vót, mán akkoracska munkanéküliség se vót a hazában, mint a bolha bibircse, s mán egy rákfene vót csupántli a Kárpátok alatt: a korengedményes nyugdíjas. Egy szíp nap el es határoszta Lázár János meg Balsai István, hogy a saját jól felfogott érdekibe, ezt a népséget visszavezeti a munka világába. Na, béültek, amibe béültek, nem Audi, oszt közterületfelügyelőnek őtözve elindultak a Széll Kálmán térre. Nízelődtek, elegyedtek. Aszonta az egyik: hej, azér mégescsak gamatság, hogy abba a Moszkvába nincs Széll Kálmán tér! Há mit képzölnek ezek!? No, maj szólunk a Martonyinak, felelte a másik, de ekkó főtünt az első elkövető. Reámentek, igazótatták, s azonkézbül átadták néki Orbán Viktor levelit, hogy tisztelt Vonalkód, az Ön nyugdíja messzemenően sérti az Ön igazságérzetit, ezér örömmel közöljük, hogy visszavezetjük Önt a munka Magyarországába. Az illető köszönte, állott egyik lábárúl az egyikre, és monta, hogy ő kicsinyég rokkant tűzoltó vagy rendőr, iksz éve. Ahhó képest beh jól néz ki, monták a honatyák, de ne rettenjön meg, az emberek kormánya nem tervezi eggyösszegbe visszafüzettetni az iksz év korengedményt. Na, az az ember kis hiján főderült. Hanem mátul nuku nyugdíj, ellenbe dógozni köll, mint mindenkinek, ha a haza Üdve azt izeni, tessék beülni a célszemélynek. Mikó főjött a Kaszahugy, mán ott ült vagy negyvenezer korengedményes a hátsó ülésen, a többi szökésbe. No jól van, főcsapták a nénónénót, oszt padlógáz ad astra. Akkó az első illető megkérdte, hogy hát méges, mit kőne dógozni, ha vóna, de a két verbunkmajszter csak mosolygott a nehéz teher alatt, hogy az mán legyen az ő gondjuk. Köszönte szépen a zember, hogy ennyire a vállukon hordozzák őtet, de aszonta, méges, szeretné tudni, hun es vóna az a munkahely konkrétice. Konkrétice a munka világába, hun máshun, válaszóta fénylőveres orcával Lázár és Balsai, oszt boldogan mentek, amíg meg nem haltak.

via es.hu

Ilyen nincs, de mégis van (sajnos)

MAGYAR MESÉK

Egyszer volt, hol nem volt, Makovecz Imre bément a Vigadóba. Kérdezte tőle a kapuba egy bandaszívű firkász, hogy mér lett anno a Magyar Művészeti Akadémia. Azért, hogy legyen, vágta reá a bölcs ember. Lett es, csak nem vót használatba véve a kormányzat átal! Vót akadémia másik es, irodalmi és művészeti, a Széchenyi grófrúl elnevezve, de azt meg ki hozta létre? Nem pont az a fizetett és támogatott erő, aki mindig megakadályozza a magyart, ha kitalál valamit? De! Na, így senyvedett ez a grémijom, amíg fő nem gyött a nap, Orbán Viktor képiben. Akkó ott tanálta az elnök az első és utolsó Magyar Alkotmányba az ő Magyar Akadémiáját kiszerkesztve. És nem ám azér, mer epp Felcsútra tervezett a királnak egy Labdarúgó Akadémiát, igaz, utóbbi ki es maradt az Alkotmánybú. Há minden nem lehet benne! Példájulnak a másik Akadémia. Amit hogy hí a szókimongyő elnök? Bandának! S kik vannak abba áperté? A zsidók! A furtonég fölényérzetükkel a magyarsággal szemben. Akik nem átallják fasisztának tartani azt a Horthy Miklóst, aki a bécsi döntéseket szőrin megülve örökre bévonult az elcsatolt területekre. Hát akkó mit akarnak? Örüljenek, hogy. Ellenberger a Magyar Művészeti Akadémia meg fogandja kapni a főcsinosított Magyar Vigadót székháznak, meg évi száz milla forint apanázsiát. Jól fog az, ha a kormány az ő kürtőjükön átal akar belészólni a kultúrába, hejszen a 160 tag nem lesz mindig 160. Fog ott ollan duzzadás lenni, szemit kiveri a sok értelmiségi szemétládának. Mer a legfontosabb a szeretet. Egy valamije nincsen még a nagy elnöknek, kikristályosodott programja. De nem es köll az, ha világos a cél: ne má a magyar kultúrával szemben álló döntések szülessenek, hanem olyanok, amelyek figyelembe veszik a kialakult állapotokat. Példájul, hogy mi van az Alkotmányba, oszt kalap. Aki nem hiszi, annak járjanak utána.

via es.hu

Ezen interjú kiváló összefoglalása: http://goo.gl/eyGGi

Ezalatt egy párhuzamos univerumban

MAGYAR MESÉK

Vót egyszer, hogy Kósa Lajos nem nagyot álmodott, hanem sok kicsit. Mer álmában egyszer csak elindútak, oszt jöttek ezrivel a szegény gyerekek a Piac utcán. Romák, magyarok vegyest. Potyogtak az égbül, el nem álltak se Debrecen-, se országszerte. Mind éhes vót, tanulatlan és keserű, s nem vót nagyobb a jövője, mint egy műanyagpohárnak, ha Loki-meccs alatt bésodorja a szél a pályára. Szerencsére Kósa Lajos azt is megálmodta, mit kell tennie. Ingbe-glóriába csöngetnie kell, s üstöllést béhíni az összes képviselőt. Jöttek es, épp csak terepjárót húztak a pizsamájokra, s állottak egyik meztéllábukról a másikra, várták, hová lesz a kilukadás. Kósa Lajos összefoglalta, hogy mi potyogott néki az égbűl, majd közel hajolt a mikrofonyhó, hogy vóna itt ez a futballstadion, amit az én Orbán komám nékünk ígért a köz pénzibül. Ugye, hogy vóna? Hát, vóna, ha lesz, mondották az atyafiak. Ekkor a polgármester mint egy Széchenyi-Roosevelt István kihúzta magát, s aszonta: nem lesz! Mert ezt a tizenkét milliárd magyar forintot mi közfelkiáltással a magyar gyermekszegénység elleni program támogatására odaajánljuk. Ez csak ahhó képest sok, amennyi eddig jutott reá. De ahhó képest becsületes summa. Sáfárkodjanak vele, akik értenek hozzá, oltsák a tüzet, ha mán munka nincs, oltsák, amíg bé nem vezetjük a halmozottságba a négyszázezer, usque, tízezer új munkahelet, hogy addig is legyen valami, a Kánaánig. Ha mán kurtítunk segélyt, ellátást, mifenét. Ha mán kurtít a szükség, legyen ez a segítség. Nagy éljenzést, meg közfelkiáltást hallott az álomban, erre ébredt föl. De egy magóg vagy, Lajos, morogta, de nem érezte rosszul magát, hanem jól a bőriben. Aki nem hiszi, járjon utána.

via es.hu

A buddhista közgazdaságtanról

Váncsa István

Ex libris

Jártában-keltében Buddha egyszer a káláma nép Készaputta nevű városába érkezett. Nagyon örültek neki a kálámák, és elmondták, hogy különféle papok és szerzetesek bolyonganak arrafelé, összevissza beszélnek mindenfélét, saját tanításaikat végső igazságnak, a másokéit hülyeségnek mondják. Kinek higgyünk?, kérdezték Buddhától a kálá­mák, és látszott rajtuk, hogy már azt se tudják, hol áll a fejük. Senkinek, válaszolta Buddha a Káláma szutta című szöveg tanúsága szerint (Anguttara Nikája 3.65), persze ennél kicsit bővebben válaszolt, minthogy a korabeli ind kultúrát a lakonikus tömörség jellemezte a legkevésbé. Azt mondta, hogy ne higgyetek - egyebek között - a legendákban, a hagyományokban, a szóbeszédekben, az analógiás vagy logikai következtetésekben, sőt ne higgyetek a tanítótoknak se. Továbbá abban se higgyetek, amit könyvekben olvastatok.

Ebben a cikkben csupa érdekes dologról lesz szó. Könyvekben olvastunk róluk.


Zsolnai László (szerk): Boldogság és gazdagság

A buddhista közgazdaságtan eszméi

Buddha a szenvedésről, a szenvedés keletkezéséről, a szenvedés megszüntetéséről és a szenvedés megszüntetéséhez vezető útról elmélkedett. Politikai gazdaságtanról soha. Eredetileg királynak tanult, a gazdaságról kevesebbet tudott, mint Matolcsy, de ő legalább nem is foglalkozott vele. Ugyanakkor pontosan látta, mi folyik a világban, például azt mondja, hogy a Nemes Tanítvány a helyesen gyarapodó vagyont, amely az ő számára öreg napjaiban is biztonságot fog nyújtani, „megvédi a királyoktól, a tolvajoktól, a tűztől, az árvíztől..."

Tehát: király, tolvaj, tűzvész, árvíz - ugyanaz a kategória, mármint Buddha szerint, aki királyi családból származott, azaz tudta, mit beszél. Tanítása egyébként ebben is időtálló, csak helyettesítsük a „király" szót avval, hogy „kormány", és tökéletesen aktuális kijelentést kapunk. Evvel együtt nyilvánvaló, hogy Buddha nem hozott létre buddhista közgazdaságtudományt, sőt a követői sem hoztak létre ilyet jó két és félezer éven keresztül.

Vagyis a buddhista közgazdaság-tudomány napjaink leleménye, teljességgel posztmodern alakulat, korunk világvége-hangulatában gyökerezik. Premisszái széles körben elfogadott, mondhatni közhelyszámba menő alapigazságok. Mindenki tudja, hogy ami most folyik, azt nemigen lehet sokáig fenntartani, hamarosan kiszáradnak a benzinkutak, kiürül a spájz, kialszik a gáz meg a villany. Cudar világ jön. Nyilván bölcsebb megoldás volna nem megvárni a teljes összeomlást, hanem megelégedni az alapszükségletek kielégítésével, ahogy ezt annak idején Buddha fölvázolta. Az embernek kell élelem, lakás, ruha, és ha megbetegszik, gyógyszer. Ennyi tökéletesen elég ahhoz, hogy a nemes nyolcrétű ösvényen haladva elérje, ha nem is a nirvánát, de legalább a boldogságot. Az se semmi, tekintve hogy voltaképp ez az egész hajcihő ezért folyik. Csuang-ce írja valahol: „Egyszer régen Jao így kérdezte Sunt: - Meg akarom támadni Cung, Kuaj és Hszü Ao földjét. Amióta csak trónomon ülök, nem tudok szabadulni e gondolattól. Vajon mi az oka ennek?" Az az oka, hogy boldog akar lenni, és azt hiszi, attól lesz boldog, ha legyőzi Cungot, Kuajt és Hszü Aót. De téved, ahogy tévedett, Nagy Sándor is, Hannibál is, Napóleon is, és mindenki más. Ezzel szemben a buddhista meditáció csakugyan képes előidézni a boldogságnak egy minden tárgyi-környezeti feltételtől független, szilárd és maradandó állapotát, erre az eredményre jutottak a University of California, a University of Wisconsin és az észak-karolinai Duke University kutatói, egymástól teljesen függetlenül. Gyakorló buddhistákat vizsgálva olyan folyamatos aktivitást detektáltak a baloldali prefrontális lebenyben, amely a kutatók szerint feketén-fehéren bizonyítja, hogy az alanyok csakugyan boldogok. Ha viszont ez igaz, akkor a buddhista meditáció a legfőbb emberi cél elérésének extrém mód költséghatékony, sőt mondhatni egyedül applikábilis formája. Persze nagy volumenű tőzsdei műveleteket végezni és általuk tovább gazdagodni, kormányokat támogatni vagy megdönteni, helyi háborúkat kirobbantani szintén jó, és csakugyan generál átmeneti, apróbb örömöket, viszont pénzből és hatalomból sohase elég. Hegynyi mennyiségű arany is kevés volna egyetlen embernek, de kevés volna a duplája is, mondja Buddha a Szamjutta Nikája 4.20 szerint. Most nézzünk rá egy thai szerzetesre, semmije sincs, csak az az egy szál ruha, amit visel, de nem is hiányzik neki semmi. Vigyorog, mintha az övé volna a világ.

Ha mindenki buddhista szerzetes volna, meg lenne oldva az összes problémánk, a buddhista közgazdaság-tudomány jeles művelői voltaképp erre gondolnak, de ezt így expressis verbis kimondani mégse merik. Evvel együtt ne higgyük, hogy csupa futóbolondról van szó, a kötet szerzői tekintélyes ökonómusok, kivéve Prayudh Payuttót, aki viszont a théraváda buddhizmus legkiválóbb szakértői és legnagyobb hatású tanítói közé tartozik. Olyan emberekről van szó, akik komolyan gondolják, hogy az egész tőkés világgazdaságot le lehet cserélni valami másra, ezt a mást néha pannyaizmusnak (a páli pannyá = bölcsesség szóból), néha tudatosságalapú gazdaságnak nevezik. Az lesz a lényege, hogy az emberek „Alkalmazottként jövedelemhez jutnak a közösségi alapú, nem kapitalista vállalkozásokban végzett munkájukból. Fogyasztóként jövedelmüket a közösségi alapú vállalatokban költik el, amelyeket az értékekhez kötődő alapelvek szerint irányítanak. Ezeket az teszi közösségi alapúvá, hogy a társulás tagjai birtokolják őket."

Vagyis a tudatosságalapú gazdaság szakasztott úgy fog működni, ahogy Marx a kommunizmust elképzelte és le is írta. A különbség csupán annyi, hogy a pannyaizmus nem forradalmi úton váltja fel a tőkés világgazdaságot, és nem is egyik napról a másikra, hanem fokozatosan, annak eredményeképp, hogy a társadalmat alkotó egyének önös céljaik hajszolása helyett a továbbiakban inkább a (buddhista értelemben vett) megszabadulásra és mások önzetlen szolgálatára törekszenek. Hogy erre mi fogja rávenni őket, azt a tudós szerzők nem tárgyalják. Majd valahogy kialakul.

A könyv evvel együtt érdekes olvasmány, jó tudni, hogy vannak emberek, akik efféléken törik a fejüket. De elővehetjük A tőkét is, az se rossz.

(Typotex Kiadó, Budapest, 2010. 230 oldal, 2900 Ft)

via es.hu

Magyarország, Magyarország, héééééé, Magyarország...

Hasonló indokokkal lett Dávid Károly bűnügyeket ellenőrző főkapitányi biztosa az addig mellőzött, harminchét éves Andriska Tibor. Andriskát első lépésben a kiskőrösi kapitányi teendőkkel bízták volna meg, de kinevezése a helyiek ellenállásán megbukott. A néhány éve jogerősen elítélt Andriska bűnügyi biztossá való kinevezése miatt lemondott a főkapitány bűnügyi helyettese, Tóth András, akit még Gergényi nevezett ki erre a posztra. Tóth a napokban nyugdíjaztatását kérte.


A szétszáradt szék esete

Az ügyészségi nyomozóhivatal Andriska Tibor ellen tíz éve folytatta le az első eljárását. Az ügy röviden: 2000. szeptember 19-én a kiskőrösi rendőrkapitányságon kihallgatták A. Gábort. A rendőr sértegette és kétszer pofon ütötte A. Gábort, mert az a gyanú szerint ellopta egy nyomorék mobiltelefonját. A jegyzőkönyv szerint a „második ütés a bal arcfelét érte és ekkor a bal szemén nagy fájdalmat érzett és abból véres váladék folyt". A rendőr a gyanúsított jajgatását hallva mentőt hívott, akik a sérültet kórházba szállították. Az orvosi látlelet szerint a férfi bal szemgolyója ütés következtében szétrepedt, ezért a szemgolyó csonkolásos eltávolítására volt szükség. A nyomozás során megállapították, hogy a kihallgatást Andriska Tibor rendőr hadnagy végezte, rajta és a sértetten kívül akkor más nem tartózkodott a 112-es szobában. A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége és maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntettében meggyanúsított rendőr védekezésében a következőket adta elő: A. Gábor az iroda közepén ült egy favázas széken, és amikor ő sietve az ajtó felé indult, a férfi udvariasságból arrébb húzódott, de a szétszáradt szék összecsuklott alatta és a férfi a földre esett. A szeme eközben sérült meg. A rendőr A. Gábort felállította, átültette a fal mellett álló fémvázas székbe, a faszéket pedig újra összeillesztette. Elmondása szerint mindezt azért tette, hogy a kiérkező mentősöket a szétesett szék ne akadályozza. A. Gábor a következő kihallgatásán is fenntartotta, hogy nem fémvázas, hanem mindvégig egy fa széken ült. Hozzátette: nem esett szét alatta a szék, sérülése akkor keletkezett, amikor a rendőr másodszor is arcul ütötte.

A nyomszakértő a faszéken értékelhető ujjlenyomatot nem talált. A kirendelt faipari szakértő szerint a szék valóban elhasznált volt, de ha csapok jól össze voltak illesztve, akkor stabilnak bizonyult, amennyiben azonban a csapok legalább ötven százalékban szét voltak húzódva, és a rajta ülő ide-oda mozgást végez, akkor a szék valóban összecsuklik.

Az igazságügyi orvosszakértő szerint A. Gábor szemsérülése keletkezhetett nyitott tenyérrel, visszakézzel arcra mért ütés által, úgy, hogy a kéz valamelyik ujjvége a szembe csapódott. Hozzátette: „Nem zárható ki azonban teljes bizonyossággal annak lehetősége sem, hogy a szem sérülése a székről történt leesés kapcsán keletkezett, úgy, hogy a bal szemét valamilyen tompa tárgyba ütötte, pl. az iroda fala mellett álló, zárt tetejű műanyag flakon". A sérüléssel kapcsolatban a szakértő megjegyezte, hogy a szemgolyó a korábbi műtéti beavatkozás vonalában szakadt fel. Mivel a nyomozás adataiból nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy a maradandó sérülés a bántalmazás során keletkezett, ezért a nyomozó ügyészség 2001. január 15-én a büntetőeljárást megszüntette.

 

Leltárhiány kezelés

2003. augusztus végén három férfi, Szikszai László, Fábián Sándor - aki akkor a kiskőrösi vámhivatalban dolgozott -, valamint Andriska Tibor felkeresett két fiatal nőt, akik egy Tabdi presszóban dolgoztak. A presszót a Szikszai érdekeltségébe tartozó betéti társaság üzemeltette. A baráti triumvirátus azért indult el a hölgyekhez, mert az üzemeltető a presszóban 480 ezer forint hiányt talált, amit a két alkalmazott nem akart elismerni. A cél az volt, hogy a tartozás fejében aláírassanak velük egy-egy 240 ezer forintról szóló kölcsönadási szerződést. Az egyik nő, B. Anikó, azonban nem nyitott ajtót a három férfinak. Ekkor a másik alkalmazott, Sz. Gabriella szüleinek a házához mentek, ahol sikerült beszélniük a nővel. Megfenyegették, a jegyzőkönyvek szerint Andriska hangsúlyozta, ha nem írja alá a kölcsönadási szerződést, akkor azt összekapcsolják egy másik büntetőüggyel, amelyben érintett, és így nagy bajba fog kerülni. Andriska ugyanis egy kábítószerrel visszaélés bűntettében indult ügyben több alkalommal is kihallgatta - másokkal együtt - Sz. Gabriellát. A férfi eltitkolta a lány előtt, hogy az ügyét a napokban bizonyítottság hiányában megszüntették, és már csak a határozat kézbesítése volt hátra. Sz. Gabriella végül a fenyegetések hatására aláírta szerződést. A büntetőeljárás során a három férfi tagadta az ellene felhozott vádakat. Állították, Sz. Gabriella önszántából írta alá a kölcsönadási szerződést, mi több, hangsúlyozták, a lány közreműködő volt. A bíróság a mindvégig következetes vallomások miatt a védekezésüket nem fogadta el. Ügyükben 2005. november 2-án hirdetett elsőfokú ítéletet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság dr. Pólik Edina vezette büntetőtanácsa.

Az elsőrendű vádlott Andriskát egy rendbeli társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében, valamint hivatali visszaélés bűntettében találták bűnösnek, ezért őt egy év börtönre ítélte kettő év próbaidőre felfüggesztve.

via es.hu

kizökkent idő

Hétfőn, valamivel napkelte után, feltűnt az MTV képernyőjén Semjén Zsolt, és helyretolta a kizökkent időt. Hideg volt a reggel, de Semjén megjelenése után gyorsan melegedett, s ugyanakkor, mintegy varázsütésre, csupa örvendetes hír árasztotta el a világ rádió- és tévécsatornáit, nemkülönben az internetes portálokat. Gyurcsány kificamította a bokáját, nem kérhet többé izzókészletet a rendőr, Csányi Sándor ül a volt munkásőr helyére, nyílnak az apró szulák nevű évelő növényfaj hosszú kocsányú, tetszetős virágai. Tudtuk, hogy így lesz, Semjén egyszer majd visszatér, der kleine Mensch kehrt ewig wieder, és akkor minden jóra fordul, de későbbre vártuk. Nyilván maga Gyárfás Tamás is úgy tervezte, hogy majd jövő tavasszal keres a Nap-keltének műsoridőt a török TRT negyedik csatornáján vagy másvalahol. Megszokott dolog, hogy őt és produkcióját időnként kitakarítják a közszolgálatiból, de csak azután, hogy a nemzet élcsapata kormányra került.
via es.hu

LOL