Egy remek élmény volt
Hej, de milyen érzés az, amikor megy az ember fia ezt olvasva a metrón munkába, és már érzi a könyv végét, meg persze/sajnos a történetét is, és kitalálja, és összeszorul a torka, és a metrón mégse könnyezzünk egy könyv felett, pláne ezzel a borítóval, 39 évesen, szóval kicsit abbahagyja, de aztán az utcán folytatja, csak csörög a telefon, ergo beér a munkahelyre, ahol reggeli közben a konyhában befejezi, dehát bejárnak a többiek a konyhba, könnyet visszafojt, elnyom, gombócot lenyel, elnyom, torkot köszörül. Aztán rájön, hogy értékelést nem rhat még, mert mégiscsak munkaidő, majd este. Könyvet letesz az asztalra, néha ránéz, fáj. Igazából újraolvasni volna jó, legalább az utolsó 10, 50, 100, 250 oldalt, dehát.
Nem vagyok az elvi célközönség, de nagyon tetszett, minden kiszámíthatósága ellenére. Csodás, érzelemteli, remek élmény. Ilyeneknek kellene lenniük a kötelező olvasmányoknak.


Tamás Kánya's "X-Wing Beer Can," lovingly documented on Flickr, is a boozy tribute to interstellar combat.
