Nem kizárt, hogy a térség valutáiról is leszakadó forintromlásnak mégsem nemzetközi országbedöntő összeesküvés áll a hátterében, hanem sokkal rosszabb.
„Ha gyanúnk beigazolódik, és valóban egy nagy lángoló szem figyeli baljósan a hazai történéseket, akkor nincs mese, kiosztunk pár kokit Mordorban is!” – mondta Orbán Viktor egy szombati sajtótájékoztatón.
A bejelentéssel egyidejűleg megpakolták Rogán Antal és Szijjártó Péter zsebeit tündekenyérrel, és egy szűk kormánydelegáció kíséretében útnak indították őket a Végzet Hegye felé. Ha küldetésük sikerrel jár, januártól újra 120 forint lehet a svájci frank.
„Magyarország példátlan sikerrel állította helyre az állam pénzügyi egyensúlyát az elmúlt 18 hónapban. Sem a 2008-as válság előtt, sem utána nem találunk arra példát a globális gazdaságban, ezen belül az unióban és az eurózónában, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen mértékű pénzügyiegyensúly-javulást ért volna el egy ország, ráadásul megszorítások nélkül. Egyetlen időszakhoz hasonlítható ez a gyors siker, az 1945-1947 közötti gyors, háború utáni újjáépítéshez: akkor a fizikai világot, most pénzvilágot építettük újjá.(...)
Az első csatát megnyertük, most azonban fordulóponthoz érkeztünk: a pénzügyi egyensúly helyreállítása után helyre kell állítanunk gazdaságunk növekedési képességét. A pénzügyi egyensúlyhoz gyorsuló növekedésre, bővülő foglalkoztatásra, csökkenő munkanélküliségre van szükségünk. Még nem tartunk itt, sőt újabb vállalati csődhullám jöhet, stagnálásba fordulhat a gazdaság és jelentősen csökkenhet a hitelkínálat.”
Matolcsy György – Fordulópont, megjelent a Heti Válasz 2011. november 24-i számában
Don’t blame it on GyurcsányDon’t blame it on OrbánDon’t blame it on good timesBlame it on the Moody’s
PARALLEL STORIES. By Peter Nadas. Translated by Imre Goldstein. (Farrar, Straus & Giroux, $40.) This nearly 1,200-page novel opens in 1989 and is centered, roughly, on a Budapest apartment building whose residents have been trapped in the torpor of Communist tyranny.
VI. fejezet: Egy keresztény család a háború után (részlet)
Matolcsyék a háború után szegényedtek el. 1919-ben meghalt dr. Matolcsy László kúriai bíró s egypár hónap mulva Matolcsyné szembenállt a szegénységgel.A Matolcsy-földnek már jóideje csak az emléke élt a családban. Ott van ma is a Maros mentén, terem is, virágzik is, de még Matolcsy Lászlónak a nagyapja adta el, mikor eredménytelenül csatázott két héten át a szerencsével Monte-Carlóban. Addig is sok volt már rajta az adósság, de ez a makacs montecarlói ütközet végre teljesen kinyitotta az ősi birtok kapuját Goldmann Fülöp előtt, aki Budapesten gazdagodott meg a terménytőzsdén. Az öreg Matolcsy Kálmán nem haragudott Goldmann Fülöpre; messziről nézett rá, megveregette vállát s a mosolyában volt valami leereszkedő szeretet. Az utolsó estén még le is ült vele borozni s hajnalig tartó poharazás közben, melyben leginkább ő fogyasztotta a sárga italt, hosszan magyarázgatta eladott földje titkait. Úgy beszélt a földről, mint egy szép asszonyról, akinek szeszélyes szokásai vannak; szeszélyek valóban, de aki szereti az asszonyt, szereti a szeszélyeit is. Az asszony is, a föld is hálás érte; megfizet a szeszélyért. - Hát ennek a földnek az a természetje… - s ezt reggelig magyarázta. Fölöslegesen. Igaz, hogy Goldmann Fülöpben megfordult a gondolat, nem kellene-e rábízni a földet erre a becsületes Matolcsy Kálmánra, de egyórai hunyorgató vizsgálgatás után elvetette az ötletet: becsületes, de megbízhatatlan. Akinek a kezéből kicsúszhatik egy ilyen kincs, nem jó cselédnek - úrnak az…
De azért a legközelebbi képviselőválasztáskor rászavazott, még gyűjtött is neki szavazatokat; mert hát erre aztán valóban rátermett. Hogyne; ott üldögélni az előkelő, kényelmes dunai palotában, beszélgetni, szivarozni, kártyázni s szavazni, ahogy Tisza Kálmán úr int. Odavaló. Be is jutott. A fia is, ifjabb Matolcsy Kálmán, aki már ügyvéd volt és államtitkár is lett a földművelésügyi minisztériumban. Ennek a fia, Matolcsy László a bírói pályára lépett; előkelő pályát futott be, szerették, becsülték; nagy tempóban haladt előre;… aztán őt is megölte a tétlenség. A kommunizmus alatt egyheti börtön után tehetetlenül üldögélt budai lakásában, egy kis mellékutcában, mely a Fehérvári útról nyílott. Keveset olvasott, sokat töprengett, naphosszat a hegyet nézte. A hirtelen megbénított férfiak átka teljesedett be rajta, azoké a dolgozó embereké, akik egész életükben alkottak, kenyeret kerestek, küzdöttek s hirtelen nyugdíjazott sorba kerülnek. Hamarosan betegséget fedeztek fel rajta. Addig azt sem tudta, hogy gyomra van: most fájt, nem tudott enni s az orvos, aki két napig vizsgálta, megállapította, hogy rákja van. Sürgős műtét szükséges. Neki - rákja?! Őt - meg kell operálni?! Soha kutyabaja sem volt. Otthon meg sem mondta s magában is napról-napra, hétről-hétre halasztotta a műtétet. A Ludovika felé figyelt, ahol a nemzeti élet zászlaját bontogatják, a Duna felé, melyen hajók vonulnak fel, ágyúkkal. Egyszerre ágynak esett s egy forró nyári napon hasztalan akarta kinyujtani kezét felesége felé, aki az ágya mellett ült; a kéz alig emelkedett fel, már le is bukott s Matolcsy László hangtalanul kilehelte a lelkét. Csak megnyúlt arca meredet feleségére, sárgán, némán, s már alkonyodott, mikor Matolcsyné felsikoltott s elájult.
Csekélyke nyugdíjat hagyott hátra, két nemesi előnevet, meg két gyermeket; könnyű poggyász egy nemes magyar asszonynak, súlyos teher a vállán. A két predikátumért semmit sem adnak, még akkor sem, ha harmadiknak Cecil asszony hozzáteszi a magáét; a nyugdíjért sem adnak sokat rettenetes változatlanságában, mely dermesztő konzervatívsággal őrzi állandó kicsiségét a magyar pénz értékvesztése és az árak szakadatlan röpülése közepette; a két gyerek pedig…
(Földi Mihály: A Halasi-Hirsch fiú, Franklin, Bp. 1926. 42-44.)
Tavalyelőtt 2,3 tavaly 2,6 milliárd forintot utaltak Párizsba, mint nyereség, ez a bevételüknek majdnem az 50 százalékát jelenti, mindezt egy olyan iparágban, ami szinte teljes egészében állami szabályozástól függ. Meglepődött azon, hogy jövőre várhatóan majdnem a teljes piacukat kihúzzák a lábuk alól és a Széchenyi Pihenőkártyát kibocsátó bankokat, köztük az OTP-t, és a Magyar Postát hozza helyzetbe az állam?
- Amikor arról beszélünk, hogy több mint 2 milliárd forint nyereséget utalunk, - ami egyébként a teljes kibocsátási forgalmunk kevesebb, mint 3 százaléka - ahhoz az is hozzátartozik, hogy nagyjából ugyanekkora összeget fizetünk adó formájában az államkasszának, és még egyszer ennyit a magyar, elsősorban kkv-knak termék vagy szolgáltatás ellenértékeként. Ebben az összefüggésben érdemes nézni nyereségünket.
Én magunkat magyar cégnek gondolom, Magyarországra vagyunk bejegyezve, nálunk soha nem dolgozott külföldi munkavállaló, én magam 18 éve vagyok ügyvezető. Van egy szép Nagy-Magyarország térkép az irodámban, az összes francia kollégámat meg szoktam vele lepni, megkapják a "Trianon-kiképzést". Nem dolgoznék tizennyolc éve a Sodexonál, ha nem olyan értékeket képviselne, amivel maradéktalanul egyet tudok érteni.