Posterous theme by Cory Watilo

Igazából az egész cikk borzasztó szomorú...

Az emberek kalapja

A példa nélküli vörösiszap-katasztrófát követően a hazai és nemzetközi közvélemény jelentős adakozásba kezdett. Orbán Viktor és Schmitt Pál közös nyilatkozatban szólítottak fel a segítésre, emellett intenzív médiakampányt indított a kormány. Szinte minden hazai település gyűjtést, jótékonysági rendezvényt szervezett, a helyi képviselő-testületek támogatást szavaztak meg a költségvetésükből. Néhány helyen érte csak bírálat a módszert, mondván, közpénz helyett a képviselők a tiszteletdíjukból adakozzanak, de az érveknek nem volt foganatjuk. Lapzártakor a Magyar Kármentő Alap OTP-s számlaegyenlege 1 757 057 278 forint volt. Az alap pénzét a kármentő bizottság kezeli - tagjai többek közt az érintett települések polgármesterei, a megyei védelmi bizottság elnöke, a megyei főjegyző, valamint a katasztrófavédelem szakembere -, amely a fenti összegből eddig összesen 155 224 000 forint odaítéléséről döntött. Devecser önkormányzata kapta a legtöbbet - 138 574 000 forintot -, amelyből harmincmilliót segélyre, a többit különféle támogatásokra - nyolc napon túl gyógyuló sérültek segítése, a szeretetszolgálat által kifizetett bérleti díjak, csökkent forgalmú családi vállalkozások kompenzálása - utalták ki. Kolontár önkormányzatának 14 500 000 forintot ítélt meg a bizottság, Somlóvásárhely pedig valamivel több mint kétmillió forint támogatásban részesült. A fennmaradt bő másfél milliárdból az alap egymilliárd-kettőszázezret lekötött. Január 15-re elkészült az ingóságok kárigényének összeírása, amely csaknem egymilliárd forint. A Magyar Kármentő Alapban lekötött pénzt azonban nem oldják fel. Toldi Tamás (Fidesz-KDNP), Devecser polgármestere lapunknak elmondta: Orbán Viktor miniszterelnök ígéretet tett neki, hogy a csütörtöki kormányülésen kezdeményezni fogja, hogy az ingó kárigényeket is vállalja át az állam, így az alap pénze megmaradhat az érintett települések népességmegtartó intézkedései finanszírozására. Arra a felvetésünkre, hogy ez ellentétes az alap működési szabályzatával, Toldi azt válaszolta: a kormányhatározat értelmében a bizottság igazodik majd az új feladat-meghatározáshoz.

 

Kármentő alakulat

A lakosoknak eddig nem jutott az adománypénzből. A katasztrófát követő első napokban az államtól, valamint a Mal Zrt.-től kaptak családonként 100-100 ezer forintot, amelyet albérletre és alapvető ruhaneműkre fordítottak. Azóta csak kárigényeik adminisztrációja zajlik. A két településen több utcát lezártak, a lakókat kiköltöztették, csak engedéllyel léphetnek be a területre, miközben erőteljes offenzíva indult a meggyőzésükre abból a célból, hogy kössenek szerződést az állammal, és engedményezzék rá az összes követelésüket. Több kiköltöztetett, a gyors megoldás érdekében, szinte parancsszóra írta alá a szerződést. Berendelték a helyi önkormányzathoz, ahol a katasztrófavédelem egyenruhásai között egy olvasat után köttetett meg a nyilatkozat. A szerződések létrejöttében összesen hat ügyvéd működik közre, akiknek egy hónap után 69 131 714 forintot fizettek ki közpénzből. A magyar állam nevében eljáró, nettó 25 000 forint óradíjért dolgozó ügyvédek közül csak hárman Veszprém megyeiek: az ajkai Balikó Gergely és a veszprémi Hunyadfalvi Ákos és felesége, Hunyadfalviné dr. Herczeg Erzsébet. Kovács P. Zoltán fővárosi ügyvéd, három másik kollégája vidéki ex-rendőrtiszt. Lantos Bálint - az állam által megbízott jogi munkacsoport vezetője - Heves megye rendőrfőkapitánya volt, irodája Egerben van (Lantos korábban ostorosi önkormányzati képviselő volt, miközben irodája egy vitás kisajátítási ügyben képviselte a hivatalt [lásd: Rajnai Attila: Az ostorosi közcélprojekt, ÉS, 2009. december 11.]). Fazekas Attila szolnoki ügyvéd, aki rendőri pályája csúcsát 1990-ben érte el, amikortól öt éven keresztül Jász-Nagykun Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság első embereként szolgált. Sóvágó Sándor Debrecenben praktizál, rendőr alezredes, aki 2008 decemberében mondott le indoklás nélkül a debreceni városi kapitányság vezetéséről. Lapunk szeretett volna érdemben beszélni a jogi munkában érintett ügyvédekkel, de kijelentették: iszap-ügyben nincs nyilatkozati joguk. Amikor pedig a kiválasztásuk szempontjait és módját firtattuk, azt a választ kaptuk: katasztrófahelyzetben nincs idő a pályáztatásra.

via es.hu

Azért ezt tuti csak kitalálták, ilyen nincs ;-D

India's most expensive movie yields most astonishingly violent and demented action-scene in cinematic history

Yesterday, David wrote about the stunning climax of the Tamil movie Endhiran, the most expensive movie in Indian cinema history. I just got around to watching it and I was so completely boggled by its brilliance that I thought it was worth revisiting.

Imagine that you took the Axe Cop kid and teamed him up with the Wachowskis, along with every serious SFX wizard on the subcontinent, and said, "Go ahead kid, spend whatever it takes to make the most demented, blood-drenched, bullet-addled, ultra-super-duper-violent action sequence in the history of films." Then you waited a generation for another Axe Cop kid to be born and raised on the first kid's output, to grow to maturity, and you gave her the same challenge: that's about one tenth of one percent as demented, glorious and violent as this ten-minute climactic scene manages.

Killer robots, a seeming infinitude of them, outnumbered only by the endless cannon-fodder Indian soldiers, each with his own machinegun. There are many like it, but this one is his. And it will soon be the killer robots. They will form into enormous, improbable geometrical solids, and they will improvise with those guns to create enormous whirling ballistic buzz-saws of death, except when they're forming up into huge, stylized cobras and such. And there are lorries filled with gas bottles, daring kamikaze missile-firing choppers (each more doomed than the last), and, of course, a software worm with the power to overcome them. Or does it?

There are only two copies of this movie for sale on Amazon (as of this writing), though I expect that will self-correct shortly, as this clip (with its curiously fitting Russian-language descriptive track) is ripping through the Anglo Internet, where thousands of potential watchers wait only for the opportunity to snap up their own copy of this genuinely unprecedented monsterpiece.

I'm in love with my...

Kezdetben…

… kezdetben megtanultam olvasni (viszonylag korán), aztán meg is szerettem, persze először a mesekönyveket (Rémusz bácsi meséi, Magyar népmesék, az abszolút kedvenc kicsit később A repülő hajó…), aztán jöttek a képregények (Alfa, Kockás, Pif, Hahota, Mozaik). Szerencsére jóban voltam a sarki újságos (Erzsi) nénivel, aki kölcsönadta a friss képregényeket; aztán a zseb- és ajándékba kapott pénzből könyveket vettem (sokat, erről bővebben később), és könyvtárba jártam. Kezdetben Szigetváron gyerekkönyvtár (meg persze az (általános) iskolai). És jöttek a Magyar regék és mondák, Skandináv regék és mondák, Egri csillagok (ez tetszett egy kicsit, úgyhogy elolvastam még 10-15-ször…), aztán szép lassan a Delfin könyvek (A földrengések szigete, A kétéltű ember, A delfinek szigete (abba most ne menjünk bele nyilván, hogy a mai majdnem tiniknek, akik már – szerencsés esetben – túl vannak a Harry Potteren, mit lenne jobb olvasniuk, a felsoroltakat, vagy a Meyer féle Alkonyatot…)).

Később…

Egyre több sci-fi, szerencsére apu is szerette (ergo ott állt majd az összes Kozmosz Fantasztikus Könyvek (és mellette az Albatrosz sorozat) – milyen kár hogy már nincsenek meg…), örök kedvenc marad a Sehollakók, az Egy bolygó Robinsonjai (évek óta vadásztam antikváriumokban, tavaly végre a kezembe akadt, halleluja). Meg persze Piszkos Fred és társai, aztán Agatha Christie összes, akkoriban kezdtek megjelenni a Leslie L. Lawrence könyvek, meg persze Vavyan Fable. És persze akkoriban adta a TV a Sógunt, ami szerencsére megjelent könyvben is. Azóta sem volt más 1200 oldalas könyv, amit ennyiszer elolvastam volna…

Közben persze kellett volna kötelezőket is olvasni… De az, khm, annyira nem. (Nemrég elolvastam az Édes Annát, meg A pert, de még jobban meggyőzött, hogy jól tettem, hogy akkor nem tettem (és persze arról is, hogy most viszont igen).) Majd Ken Follett, és még ami a kezembe akadt, vagy meg tudtam venni a zsebpénzemből, esetleg megtetszett a (pécsi megyei)  könyvtárban. Volt hogy csak a könyvtár kedvéért vonatoztam Pécsre nyári szünetben (és milyen jó volt akkor (1987) hogy a zenetárban egy egész álló napon át jazzt hallgattam… most is jó lenne néha…).

Aztán melózni kezdtem, ergo pénzt kerestem, ergo több könyvet vettem. És még többet (olyanokat is, amelyeket a könyvtár révén már rég olvastam, de akartam, hogy meglegyenek). És olvastam, az első melóm közben lehetett is… Aztán máshol melóztam, és kevesebbet olvastam, de több könyvet vettem.

A könyvek helyet foglalnak…

Aztán felköltöztem Budapestre érzelmi okok miatt, ide már nem hoztam fel minden könyvet, egy csomót eladtam, vagy ajándékoztam… De persze itt több a könyvesbolt, nagyobb kínálat, internetes felfedezések, könyvkritikák olvasása. (Az megint nyilván egy külön fejezet, hogy olvassa az ember mondjuk a NY Review of Books-t, a Guardian-t, esetleg az Amazon.com-on böngészi a könyveket, és aztán sok év múlva elolvassa a könyvet angolul, mert magyarul még mindig nem jelent meg. Jó, tudom, nem is kellene mindennek megjelennie, de azért a legjobbaknak mégiscsak.) És könyvvásárlás. Szépirodalom. Sci*fi. És a többi.

Aztán nagyobb lakásba költözés (a könyvek nagy mennyiségben nehezek…), azért szerencsére nem a könyvek miatt, hanem családbővülés mián. Könyvek átköltöztetése, részben a régi polcokra, részben újakra, próbálgatva a szépen, lehetőleg katalogizálva, de akkor még nyilván nem tudtam, hogy a gyerekek lepakolási mániája ezt elég könnyen semmissé teszi. De a könyvek, ha folyamatosan veszi őket az ember (1. mert csak; 2. mert szeretné őket elolvasni (de már alig van ideje); 3. birtoklási vágy; 4. etc), mindig több helyet foglalnak. Új polc csináltatása, lakásba illesztése. Rekurzió. Azért egy idő után igyekeztem korlátozni magam (és elkezdtem újra könyvtárba járni, e viva la Szabó Ervin, nem igazán érdekel a pártállása; Etele útra, és csak mostanában a Gazdagrétre, ami sokkal kisebb, de megvolt pár olyan Updike, ami máshol nem – nyilván a lakótelepi prolik azt szeretik…), és egyre kevesebbet vettem, és próbáltam ürítgetni a queue-t (ami még így is elég tartalmas).

„Now, the end is near…”

Aztán olvastam a csodás e-ink technológiáról, ami nem fárasztja a szemet, sokat bír egy töltéssel, olyan mintha papíron olvasnánk, és így tovább. Nosza egy keresést, mi-hol-merre és persze főleg mennyiért. ’Szus, ez baromi drága (akkor még külföldön is > 100000 Ft volt az annyi). Times are a-changin’, vagy fast forward, külföldön megy lefelé az ár (cca. 50000-ért már lehet venni kicsi Sony-t), már fogtam is a kezemben, tetszik is, szeretném is. Itthon persze még mindig drága (tudom, magas ÁFA, meg VÁM költség de nyilván ha a kedves magyar kereskedők nem ~ 50% árréssel dolgoznának, az is sokat tudna lendíteni, persze a „hosszú farok” kifejezés nekik legfeljebb Rocco-t juttatja eszükbe), de külföldön egyre olcsóbb. Aztán hallottam az Amazon levitte az árat, OMFG, csak 139 $. És pont akkor olvastam az Amazon Mechanical Turk-jéről is, ami itt és most releváns kezd lenni: mivel akkor épp nem volt feleslegesen elkölthető 139 dollárom (plusz postaköltség, plusz a tok ára, mert tok nyilván kell), szépen regisztráltam a Turk-ön, és elkezdtem pénzt keresni (nem egy nagy varázslás: angol tudás kell hozzá, meg néha monotonitás tűrés), sok-sok pszichológia tesztet töltöttem ki; képeket és/vagy tweet-eket osztályoztam; jobb esetben adatokat szereztem a web-ről. Nem mondanám, hogy annyira szórakoztatott volna, de akartam egy Kindle-t. Másfél hónap alatt összejött az ára. Megrendeltem, akkor persze már készlethiány volt, de egy hónapon belül megjött. (A tok előbb.)

Szerelem volt első látásra

De tényleg. Ráraktam iziben az összes online vásárolt O’Reilly könyvemet (becs szóra: vásárolt – de erről még később). Közben már korábban tájékozódtam, hogy a magyar e-könyv kiadás siralomvölgy. Szerencsére ott a MEK, meg a DIA (innét is csókoltatom a DIA fejlesztőit a penetráns oldal/HTML struktúra kialakításért, nyilván nem sikerült nehezebbé tenni a tükrözést… azért meg kellett próbálják), persze viszonylag „vacak” formátumban… Nosza iziben megvásároltam az Amazonon Joshua Tallent „Kindle formatting” c. opusát, elolvastam, alkalmaztam. És persze rátaláltam a Canadahun-ra, a Bit-book-ra, etc. És nem mondom, hogy nem örülök, hogy Magyarországon legális a magáncélú letöltés. De az sem igaz, hogy szívesen töltöm le magáncélra. Néha inkább megvenném. Van amit biztosan. Szerencsére, pl. a Galaktika, és az SFportal normális.

 

De a lényeg: élmény rajta olvasni. Az első magyar nyelvű könyv amit elolvastam rajta a Nyúlháj volt (most éppen Updike az aktuális szuperkedvenc, a Nyúl sorozat végén járok, na ez kéne hogy kötelező olvasmány legyen, persze szigorúan gimnázium végén – meg persze a csajoknak Philip Roth: Portnoy kór-ja, fiúknak meg bármelyik szingli regény értelmezési (és következtetés levonási) feladattal…). A Canadahun-ról, doc -> HTML -> manuális formázás -> Mobipocket creator. (Tiszta haszon hogy szeretek text fájlokat megfelelő eszközökkel baszku… piszkálni.)

 

Ami még csúcs szuper: a Calibre. Ingyenes e-könyv kezelő (menedzser… inkább hagyjuk ezt a szót bizonyos okok miatt…). Yippie, Linux-ra is van. Yippie, van CLI elérése a legfontosabb funkcióinak. Yippie, RSS-t konvertál Kindle formátumra. Programozhatóan. Ingyen. What a wonderful world.

 

És még: Instapaper. Feltesz az ember egy bookmarkletet a böngésző könyvjelző eszköztárára, regisztrál az Instapaper.com-on, bejelentkezik. Böngész. Megtetszik neki egy cikk a Wikipedia-n (vagy az Index-en, vagy a (majdnem – mert pl. a nol.hu-n nem működik, lásd a fenti DIA-s csókoltatós megjegyzést) bárhol). Elmentődik az Instapaper-re a cikk, ahonnét alkalmanként letölti a user és ráteszi a Kindle-re. Vagy megkéri rá az Instapaper-t. (Az Instapaper nagy „hátránya” hogy miatta kevesebb könyvet olvasok – mert próbálom behozni a sok éves cikk olvasási elmaradásom… de mindig van valami új, érdekes). Van még Chrome böngésző plugin. Meg egy millió minden. Ne feledjem, magyar nyelvű szótár.


Mióta megvan, azóta (papír) könyvet tizedannyit vettem. (Tény, több pénz maradt a zsebemben (a Bookline-on eddig törzsvásárló voltam…). De mondom, vennék e-könyvet is (mínusz FDRM, ahol az F egy csúnya szó)…

 

I’m in love with my Kindle.