Posterous theme by Cory Watilo

Szado-Mazo Sysadmin eszközök rovat

Handcrafted Fire-Colored Cat-5 Cable Flogger
zoom

Description -->
Yes, you are looking at a flogger crafted from cat-5 wiring. (Internet cable, in other words.) It sports a D-ring for easy hanging. This will satisfy your inner - or outer! - geek for sure. :) Each tip is firmly wired in place and secured with bonding glue. Packs quite a sting, and will leave such distinct marks! This baby is bound to make your sub /beg.

This Cat-5 Flogger boasts the colors of fire; red, yellow, orange.

Ha egyszer igény van rá...

Lingerie Football League

From Wikipedia, the free encyclopedia

Jump to: navigation, search
Lingerie Football League
Current season or competition:
2010 LFL season
LFL logo.jpg
Sport American Football
Founded 2003
Commissioner Mitch Mortaza
Inaugural season 2009
No. of teams 12
Country(ies)  United States
 Canada
Most recent champion(s) Los Angeles Temptation
Most titles Los Angeles Temptation (2)
Official website www.LFLUS.com
Players of the Seattle Mist (right, in black helmets) against the San Diego Seduction (in white helmets)

The Lingerie Football League (LFL) is a women's 7-on-7 tackle American football league, created in 2009, with games played in the fall and winter at NBA, NFL, NHL and MLS arenas and stadiums. The league was founded by Mitchell S. "Mitch" Mortaza.[1] The league's administrative offices are in West Hollywood, California.

The funniest single typo challenge: What movie title, if a single letter was mistyped, would have a whole new different context? : AskReddit

The funniest single typo challenge: What movie title, if a single letter was mistyped, would have a whole new different context? (self.AskReddit)

És néhány a jobbak közül:

  • Chitty Chitty Gang Bang
  • Mary Poopins
  • 28 gays later
  • Jews
  • Pilates of the Caribbean
  • The Men Who Stare At Goatse
    NE KERESS RÁ A GOATSE-RA!
  • The 4 year old virgin
  • DOS boot
  • Top Nun
  • Schindler's Fist
  • Homo alone
  • The Green MILF
  • Sim city
  • Stab Wars
  • Cunt for Red October
  • My Big Fap Greek Wedding
  • 500 Gays of Summer
  • All That Jizz
  • President Evil
  • The Mighty Dicks
  • Beauty and the Breast
  • Planet of the Rapes
  • In Diana Jones
  • Children of the Porn
  • The cunt of Monte Cristo
  • Passion on the Christ
  • Thomas the Wank Engine

Ezalatt egy párhuzamos univerumban

MAGYAR MESÉK

Vót egyszer, hogy Kósa Lajos nem nagyot álmodott, hanem sok kicsit. Mer álmában egyszer csak elindútak, oszt jöttek ezrivel a szegény gyerekek a Piac utcán. Romák, magyarok vegyest. Potyogtak az égbül, el nem álltak se Debrecen-, se országszerte. Mind éhes vót, tanulatlan és keserű, s nem vót nagyobb a jövője, mint egy műanyagpohárnak, ha Loki-meccs alatt bésodorja a szél a pályára. Szerencsére Kósa Lajos azt is megálmodta, mit kell tennie. Ingbe-glóriába csöngetnie kell, s üstöllést béhíni az összes képviselőt. Jöttek es, épp csak terepjárót húztak a pizsamájokra, s állottak egyik meztéllábukról a másikra, várták, hová lesz a kilukadás. Kósa Lajos összefoglalta, hogy mi potyogott néki az égbűl, majd közel hajolt a mikrofonyhó, hogy vóna itt ez a futballstadion, amit az én Orbán komám nékünk ígért a köz pénzibül. Ugye, hogy vóna? Hát, vóna, ha lesz, mondották az atyafiak. Ekkor a polgármester mint egy Széchenyi-Roosevelt István kihúzta magát, s aszonta: nem lesz! Mert ezt a tizenkét milliárd magyar forintot mi közfelkiáltással a magyar gyermekszegénység elleni program támogatására odaajánljuk. Ez csak ahhó képest sok, amennyi eddig jutott reá. De ahhó képest becsületes summa. Sáfárkodjanak vele, akik értenek hozzá, oltsák a tüzet, ha mán munka nincs, oltsák, amíg bé nem vezetjük a halmozottságba a négyszázezer, usque, tízezer új munkahelet, hogy addig is legyen valami, a Kánaánig. Ha mán kurtítunk segélyt, ellátást, mifenét. Ha mán kurtít a szükség, legyen ez a segítség. Nagy éljenzést, meg közfelkiáltást hallott az álomban, erre ébredt föl. De egy magóg vagy, Lajos, morogta, de nem érezte rosszul magát, hanem jól a bőriben. Aki nem hiszi, járjon utána.

via es.hu

Hol lehet előfizetni?

wtf

Hillary Clinton Photoshopped Out of Situation Room Photo

Ultra Orthodox Hasidic newspaper Der Tzitung is telling its readers like it isn't- by editing Secretary of State Hillary Clinton from the now-iconic Bin Laden raid Situation Room photo. Oy vey.

The religious paper never publishes pictures of women, as they could be considered "sexually suggestive." Apparently the presence of a woman, any woman, being all womanly and sexy all over the United States' counterterrorism efforts was too much for the editors of Der Tzitung to handle.

While saving precious vulnerable men from being driven mad with desire over the image of a woman may be in line with Der Tzitung's editors' ideas of piety, Jewish Week's Rabbi Jason Miller points out that the altered image violates a central tenet of the faith,

Der Tzitung edited Hillary Clinton out of the photo, thereby changing history. To my mind, this act of censorship is actually a violation of the Jewish legal principle of g'neivat da'at (deceit).

Egy ember megérti, hogy vége

Várni a pajszert

(Híradó, RTL Klub, 2011. április 18.)

Megrázó képsorok következnek. Ezt mondja a mai hírközlő, ha figyelmet kér, ez a kortárs „adtatik tudtára mindenkinek". Hogy a befogadó megrendül-e, van-e ereje, empátiája, figyelme a rendülésre, az nem tartozik ide, és különben is, a figyelmeztetés, hogy meg fogják viselni a nézőt a képsorok, csak előírás. A polgári jó erkölcs várja el önmagától, hogy jelezze (önmagának): ő tud róla, hogy nem komilfó, ahogy a nép él. Hogy most el kell takarni az unoka szemét. Gyakorlati ügy ez, ha a szerkesztő nem írja bele a felkonfba, megmossák a fejét, a polgári világ nyitott lélekkel szeret berzenkedni, még el sem indul a bejátszás, az érzékenyebb úriasszonyok már sóhajtanak egyet. Mik vannak, istenem?! Ilyenkor töpreng kicsit a nemzeti nyomor. Vagy nem. Mert persze adódhat úgy, hogy elmarad a töprengés, a képsorok nem megrázóak, csak egy cigány család jajveszékel, akitől kikötötték valamelyik közüzemet. Fütyül a teavíz. Mire a megrendült lecsavarja a gázt, már langyos estét ígér a jós.

Erős Antónia most is megmondta, hogy ez lesz. Megkezdődtek a kilakoltatások, ez volt az RTL Híradó képes hírének címe, három perc egynéhány másodperc. A tanácsi lakásokat már nem védi a moratórium, megkezdődött az aratás. A forgatócsoport a XV. kerületi akciót követte élesben.

A pajszerrel nyílik a kép. A végrehajtó lába megrúgja az ajtót, de a sportcipő talpa puha. A lakás harminc éve Bánfi József otthona, nincs otthon, nyilván nem véletlenül. Megy a munka, medre van, minden boldog házasság meg magányos ínség egyforma. Aztán itt valahogy mégsem. Bánfi József hazaér, nem bujkált, csak valahol volt, talán a szomszédban, mindegy, és most látja, hogy idegenek vannak az otthonában. Tudja, miért. Nem kiabál, nem jajveszékel, csak megkérdezi, „maguk hogy jöttek be a lakásba?". „Erőszakos úton", ezt feleli a hivatal embere. És mintha az alföldi hajnalban megtorpant volna a böllér - legalább ekkora meglepetésre -, a kitelepítés-projekt gellert kap. Hirtelen nem is tudni, miért. Csak valahogy tétovák lesznek a mozdulatok, a végrehajtó leül a pamlagra, a lakó áll a nappaliban, a kamera körbenéz. Annyira tisztes a szegénység, hogy megáll a lélegzet. A rozoga szekrénysor vitrinjében konyakospoharak. Libasorban. Befizetett csekkcsíkok vannak bennük, bizonyára szolgáltató szerinti csoportokban. Mellettük akkurátus rendben a még be nem fizetett téglák. Régen kerámialiba volt a vitrinben meg emlék Hajdúszoboszlóról, de ez egy mai oltár, mai istenekkel. Nézik az emberek a rendet: minden lélegzet­elállítóan szegény, de tiszta. Gondosan be van ágyazva, akár katonáéknál, lelapogatva a bolyhos pléd. Ilyen rendesen, tisztán él ez a Bánfi József nevű ember, aki eddig a pillanatig magyar polgár volt, választójoggal, szomszédokkal, köszöntek neki a boltosok, neve volt, B. J., ő egy nyugdíjas honfitársunk. Mostantól kezdve senki. Csönd. Bánfi József szólal meg. Halkan beszél, inkább zavart, mint dühös. A halálba megy, mit lehetne mondani, banális dolgokat: „A virágokkal is azt csinálnak, amit akarnak. A tévét odaadom a szomszédasszonynak." „Na, akkor szedje össze az értéktárgyait és a személyes ruházatát. A többit visszük a raktárba." Az öreg erre nem mond semmit. Nem kérdezi, milyen raktárba, néz maga elé, mit számítana, hová viszik a roskatag fotelt. Elrakja a zsebóráját. „Van hova költöznie", kérdezi a végrehajtó. „Nekem? Sajnos nincs. Egyedül élek." „Hajléktalan lesz?" Erre is halkan felel, kétségbeesve, nem vádol. „Hajléktalan leszek. Hova tudnék menni? A híd alá." Nagy, álmos dzsungel volt a lelkem, s háltak az utcán.

A riport végén az önkormányzat embere beszél, mossa kezeit. Aztán a láthatóan megrendült Erős Antónia bemondja, hogy mégsem eszik olyan forrón a kását, üzentek a kerületből: próbálnak csinálni valamit. Bánfi József annak köszönheti az életét, hogy valakinek a stábból abban a kerületben volt ismerőse, és oda mentek ki riportra. Milyen érzés lesz ezentúl rábökni egy névre? Ha majd a frankhitelesek moratóriuma is lejár. Ül a szerkesztő, kinéz a delfináriumra, és rámutat egy névre. Ő talán megússza. A többiek sorsa: ismeretlen.

Mitől volt ez a képes hír valóban fölkavaró? A tisztesség miatt? Hogy ez az ember láthatóan mindent megtett, hogy megfeleljen a társadalom elvárásainak? Ahogy a konyakospohárban pöffeszkedtek az igazolószelvények? Vagy hogy végre látni lehetett, milyen a tisztes szegénység, amelyben nagymamák, nagypapák ezrei élnek: a turkált, de tiszta ruhákat, a pedáns nyomorúságot? Persze, ezek miatt is. De igazából Bánfi József nyugalma, beletörődése miatt nem tudom a filmet napok óta feledni. Hogy láttam, amint egy ember, hazámfia, becsületes polgár megérti, hogy vége. Halálra ítélték a honfitársai, ennek a társadalomnak ő nem kell, föld alatt a helye, és ő túl büszke ahhoz, hogy megkérdezze, tényleg ez jár-e neki, nem harcol, nem kiabál, nem mondja, hogy ő végigdolgozta az életét.

Ez van a filmen: egy ember megérti, hogy vége.

Hogy ki ezért a felelős, olyan fölösleges megkérdezni, mint kiabálni a kilakoltatóval. Az elmúlt húsz év felelős politikusai, persze, és mi, magyarok, akik oda szavaztuk őket. Ők, akik oldaltól függetlenül szétlopták a hazát, és mi, akik hagytuk, hogy szétlopják. Nagyjából ennyi, lehet még szálazni. Százezer pajszervasra váró ajtó van, temérdek olyan lakóval, aki mindent megtett a baj ellen. Kész a leltár. Akkor én megyek, mert az én frankhitelemnek is van fordulója, majd megszokom valahogy ezt is, olyan sok mocsok lefolyt már valahol, utat talál ez is. Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad.

via es.hu

Kötelező olvasmány.