Hát igen...
- Budapest.
- Bucharest?
- No, Budapest, Chain Bridge, Gulash...
- Ah, Viktor Orban!
- No-no, Bucharest!"
Tavalyelőtt 2,3 tavaly 2,6 milliárd forintot utaltak Párizsba, mint nyereség, ez a bevételüknek majdnem az 50 százalékát jelenti, mindezt egy olyan iparágban, ami szinte teljes egészében állami szabályozástól függ. Meglepődött azon, hogy jövőre várhatóan majdnem a teljes piacukat kihúzzák a lábuk alól és a Széchenyi Pihenőkártyát kibocsátó bankokat, köztük az OTP-t, és a Magyar Postát hozza helyzetbe az állam?
- Amikor arról beszélünk, hogy több mint 2 milliárd forint nyereséget utalunk, - ami egyébként a teljes kibocsátási forgalmunk kevesebb, mint 3 százaléka - ahhoz az is hozzátartozik, hogy nagyjából ugyanekkora összeget fizetünk adó formájában az államkasszának, és még egyszer ennyit a magyar, elsősorban kkv-knak termék vagy szolgáltatás ellenértékeként. Ebben az összefüggésben érdemes nézni nyereségünket.
Én magunkat magyar cégnek gondolom, Magyarországra vagyunk bejegyezve, nálunk soha nem dolgozott külföldi munkavállaló, én magam 18 éve vagyok ügyvezető. Van egy szép Nagy-Magyarország térkép az irodámban, az összes francia kollégámat meg szoktam vele lepni, megkapják a "Trianon-kiképzést". Nem dolgoznék tizennyolc éve a Sodexonál, ha nem olyan értékeket képviselne, amivel maradéktalanul egyet tudok érteni.
Akkor is vicces vagyok, ha éppen elemi félelem dermeszti le az agyam
Ma munka után mindenképp be akartam dobni egy sört, de készpénzem nem maradt, a telefonom pedig lemerült, így a kölcsönkérés sem jöhetett szóba. Emlékeztem viszont, hogy valahol mélyen kell lennie a táskámban egy ezresnek (magyar forintban). Meg is találtam, így egy pénzváltó felé vettem az irányt, gondoltam, csak ki tudok sajtolni ebből 6 levát, az meg 3 sör ott, ahová készültem.
Bementem a pénzváltóba, a lány felismert arcról, mert már többször váltottam náluk eurót. Persze az angol nyelvre ő is inkább megalázkodó csodálattal tekint, mint hogy beszélje, de meg szoktuk tudni érteni egymást.
Nyújtom az ezrest, mondom, hogy “Balgarszki leva.” Elkerekednek a szemei, és kinyögi:
“No, ne e dubro.” (nem, ez nem jó)
“Zasto?” (miért?)
“Ungarszki forint… No. Hungarian forint no good.” (Itt már elkezdtem azon mosolyogni, hogy egy csepeli lakótelepen egy magyar rapegyüttes milyen jó klipet tudna forgathatni a Hungarian forint no good című számhoz.) Nem adtam fel, tovább kutattam az okokat:
“Yes, I hear you, but I don’t understand. You have the exchange rates on the door; what’s the problem?”
És itt jön a lényeg. Azt mondta a csaj:
“Hungary bankrupt.” Bankrupt! Értitek? BANKRUPT!!!!!!!!!!!!
Beletúrtam a hajamba, konkrétan verejékezni kezdett a homlokom. Sose felejtem el (többek közt azért, mert még mindig ezen röhögök), ezután már-már önkívületben csak annyit tudtam motyogni magyarul, hogy:
“Matolcsy, hát mi az anyádat csináltál, te patkánygeci?! Matolcsy bazmeg, Matolcsy, te tetű, hát mi a faszt műveltél?!”
Kijöttem a helyről, a telefonomat nem tudtam továbbra sem bekapcsolni, nem tudtam felhívni senkit, de már villantak be a képek, hogy Hegyeshalomnál kígyózik a sor, a városokban bankokat gyújtogatnak, több-százezres tömeg a Kossuth téren…
Aztán hazaértem, mentem a netre, még az is átfutott az agyamon, hogy vajon megírná-e ezt egyáltalán az index, vagy inkább a teljes szerkesztőség is valami bank előtt üvöltözne a tömeggel?
Végül megnyugodtam, nem találtam államcsődre utaló jelet sehol.
Egyébként jól eltereltem erről a figyelmet, de még így is durva, hogy egy szófiai pénzváltóban nem fogadják el a forintot.
(Tisztelt Miniszter Úr!
Tisztelettel kérem, nézze el - kissé talán valóban sértő és durva - szavaimat. Bizonyára az Ön számára is világos, hogy azokat csak a történet hitelesebbé tétele érdekében alkalmaztam. Szerettem volna, ha az olvasó teljesebb képet kap zaklatott lelkiállapotomról.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a Kormány minden tőle telhetőt megtesz a bemutatott eset megismétlődése ellen.
Istenben bízom, de legfőképp Önben. Honfitársaim nevében köszönöm az eddig végzett áldozatos munkát, remélem a jövőben is hasonló eredményeket érhetünk majd el együtt, nemzetként, szövetségben.
Bocsánatát ismételten kérve, üdvözlettel:
Herizon Ford)
Via Csaba